heti miatünet #2

Mivel van egy komplett házrészünk, ezáltal külön fürdőt wc-t és több szobát is birtokolva, amellett döntöttünk, hogy kicsit rendbevágjuk a dolgokat, és egy élhetőbb teret hozunk létre magunknak. Így lett külön hálószobánk, amiben nem meglepő módon egy ágy van (meg néha pókok, mint pl tegnap, egy komplett kolónia lepte el a ruháim környékét a szekrényben, sok pici kis fehér rohadék, de megmutattam nekik a magyarok istenét), Orsi régi szobájából pedig "dolgozószoba" teremtődött szorgos, ámde még mindig munkanélküli kezeim által (picsa picsa picsa). Mi kell egy dolgozószobához? Asztal. Lett? Lett. Hogy honnan? Hát az IKEA-ból. Már előre kinéztük az áldozatot, én Mikael-t szerettem volna, mert otthon is olyanom volt az albiban, és tökre bevált, nagy, olcsó (otthon 10.000 kemény magyar forint) és strapabíró is, megbír vagy két kukoricás zsákot. Itt viszont 109$ az ára, ami alulról nyaldossa a 18e Ft-ot. Jöhetett a B terv, egy konyhaasztal, ami talán Döner névre hallgatott, bár ezt kétlem, ugyh hívjuk BJÖLBENSMUKK-nak. Ez csak 89$, méretben 20 centi mínusz, elviselhető differencia. Viszont biztos ami biztos, megnéztem a sima asztallapokat, a lábbakkal egyetemben, és szintén 89$-ra jött ki egy Mikael asztallap plusz 4 fém láb, ráadásul ez még nagyobb is, mint az eredeti Mikael. Megszületett tehát a döntés, irány a vásártér meg raktár vagy mi az. Begyűjtöttünk gyorsan mindent, tűz a kasszához, előtte azért jó magyarként betértem a Szar Áruk Részlegébe, ami itt picit más alapokon nyugszik mint odahaza. Otthon konkrétan olyan kanapékat akarnak eladni 10% engedménnyel, amiken négyszer végigsöpört az El Ninho, hatszor lenyilazták a sziúk, és 355x telefingotta Sven-Gören Ikea meg Juha Kankkunen a napi depresszióűző vodkaadag szürcsölése közben. Kicsit magyaros az árpolitika. Itt viszont? Kapásból félár. Ki is szúrtam egy olyan asztallapot, mint amilyet a pénztárhoz toltunk, csak más színben, akkut saroksérüléssel. Tökéletes itthagyni, ugyh gyors csere, és már mehettünk is 1 dolláros hot-dogot zabálni. Meg hazáig cipelni a cuccokat, vonaton, buszon, majd' 2 órán át (és nem, nincs messze az IKEA, csak 20km, viszont ilyen a tömegközlekedés hétvégén). Azóta már nem csak görnyedve, meg ágyon ülve lehet számítózni. Örül a gerinc.

Andrew, a háziúr ígért ugye egy munkalehetőséget nekem, amire eléggé számítottam, hiszen tutira mondta, ennek ellenére viszont kis csalódás volt, mikor kiderült, hogy nem lesz belőle semmi, mert csak heti 20 órát dolgozhatok. Kímélnem kell magam na. Ugyh azóta komoly munkakeresésben vagyok, eléggé nem egyszerű. A 20 órás korlátozás miatt korrekt kis nyali-fali, főleg, hogy itt nem csalnak, nem feketéznek a munkáltatók. Legrosszabb esetben áruba bocsájtom az ellenállhatatlan és végletekig kisportolt testem.

Így a hétköznapjaimon többnyire donaldkacsázok, igazi internet hard user-ré váltam (egyáltalán nem unom.), továbbá házitündérkedek, meg edzek, és persze nagy intenzitással keresem a helyem az ausztrál munkaerőpiacon. Egyelőre nem annyira izgalmas, ugyh mindig várom a hétvégéket. Amikről szintén írok majd, vagy nem. Még eldöntöm, hogy megérdemlitek-e.