Hát aztakurva, konkrétan már ezért megérte kijönni ide. Eleinte megnyikkanni nem bírtam a látványtól, max némi "a kutya fáját" vagy "ó, a manóba" hagyta el a számat. Ausztráliában nagy nemzeti sport a barbecue-zás (hússütés szabadban, gázos vagy fatüzeléses sütőn), gurul is mindenki. Húst sütnek mindig, reggel, délben, este. Húst sütnek mindenhol, otthon, munkahelyen, parkban, földön, vízen, levegőben. Ennek megfelelően elég sok helyen van nyílvános barbecue sütő, ami általában ingyen működik, vagy pár dollár fejében. Az operáció a következőképpen néz ki: anyu-apu otthon előkészíti a kaját, bepácolja a húst, felvág 4 pöttyös labda méretű hagymát, némi zöldséget, varázsol hozzá még ezt-azt, konkrétan kenyeret, meg folyékony kenyeret (az ausztrálok nem isznak ausztrál sört, sznob népség). Ha becsomagolták a kölyköket is, huppanás a V8-ba, és csapatás a megfelelő helyszínre, ott kollektív sütés, mértéktelen zabálás, döglés és gyönyörködés a helyszínben.
Ez a mi esetünkben úgy nézett ki, hogy vasárnap délután Orsival el a boltba, onnan el Bálintékhoz, onnan el a City Beach-re. A látvány elég durva, de tényleg. Nem különösebben vagyok fogékony az ilyen nagy túristáskodós városnézős dolgokra, de ez tényleg fáraó. (Egyszer jöttünk haza Pilsen városából, épp Prágán hajtottunk keresztül, amikor dugóba kerültünk, és a jobb1-en ülő lány felkiáltott, hogy "nézzééteek, ott a Vencel-tér", majd másodmagammal a hátsó sorban elintéztük annyival, hogy "fasza.") Kiszemeltük a sütőnket, ami foglalt volt, ugyh megvártuk míg César Javier Cancún a mexikói bandatag megsütötte a kolbászait, és már pakolhattuk is az eledelt a rozsdamentes acélból készült sütőlapra. Amíg Anna és Orsi megtündérkedték a kaját, addig Bálinttal jól megbeszéltük, hogy mekkora sportemberek vagyunk, és hogy ki a nagyobb Usain Bolt. A legtöbb idelátogató hoz magával székeket, asztalokat, mindenfélét, mi befoglaltuk a néhány pad+asztal kombó egyikét. Lakmározás közben aktív naplemente csodálás, légy eliminálás, és erős védekezés a gyilkos napsugarak ellen. Majd laza séta közvetlenül a vízhez, még több hülekedve csodálás, aztán tipli haza.
Képekért kattintsatok a jobb oldalon lévő "linkek" box megfelelő sorára.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
szenyóóóó! :) na ezért most tényleg irigyellek!!!
VálaszTörlésfelháborító, hogy egyes embertársainkat milyen válogatott módszerekkel gyötri az élet. egyik csapás a másik után éri szegény párát, tragédiából katasztrófába csöppen, még az égiek is a hátuk helyett a hátsójukat mutatják felé.
VálaszTörlésazt hiszem, Bazsikám, többünk nevében szólhatok: mi, itt a civilizáció közepéből a legteljesebb mértékben együtt érzünk veled és osztozunk mindazokban a gyötrelmekben, melyet ez az igazságtalan élet szánt sorsodul.
veled együtt cipeljük azt a súlyos keresztet, mellyel hánytatott sorsod nehezedik napégette vállaidra, és osztozunk mindazokban a kínokban, melyekkel az elkövetkezendőben kell majd megbirkóznod hazádtól és szeretteidtől oly messze, a napszítta ausztrália poros földjén. :)
- csigábor -
hát élet ez béci????
VálaszTörlés