Kálmán, a sólyom

Talán már kiderült az előző postjaimból, hogy a tömegközlekedés errefelé bizony nem éppen fenékig tejfel. Ugyh egy hirtelen ötlettől vezérelve, illetve némi rábeszélés hatására kiírtunk egy tendert személygépjármű beszerzésre.

A pályázati anyagot senki sem vásárolta meg, így apróhirdetések útján próbálkoztunk Andrew hathatós segítségével (valahogy nehezen ment volna a magasszintű kommunikáció az atom vidéki tájszólású kombájnhuszárokkal, hogy akkor most tényleg csak szétugrott-e a diffi, vagy csak kikönyökölt a főtengely). Főleg '90 környéki Corollákat kerestünk 1.000$-os büdzsével. Rengeteg szemét volt, illetve 2-3 valószínűleg jó bőrben lévő szekér, amiket el is kapkodtak az orrunk elől. Aztán jött a füles a bukitól, hogy ismerős árulja a járgányát, pont nekünk való, még gyorsba rendbevágja, mielőtt megválik tőle. 16 éves Ford Falcon, 4 literes soros hatos motorral, 350.000 km-rel, automata váltóval, nem kevesebb mint egyezer dodóért. Állítólag ez az évszázad üzlete. Hát fúbaze, én a magyar autópiacon edződtem, szóval nem fűztem sok reményt a tepsi iránt. Egyik reggel gyors csekkolás, igazából nem tartom magam hülyének ha az autók világáról van szó, de ott a helyszínen hirtelen kis pisissé váltam. Egyrészt ezek a batár szarok tényleg nagyon mások, mint egy tisztességes és normális európai autó, valamint ugye nem tudtam levágni az eladó csávó dumájából, hogy akkor tolja-e a kamut, vagy sem. Andrew szerint okés volt a csóka, ugyh a bizalom megvolt. Szóval hirtelen azt se tudtam, hogy mit skubizzak rajta, és hát első ránézésre olyan volt amilyen, ütött-kopott szar. Gumik különböznek a két tengelyen, és elég kopottak, de még elgurulnak annyit, amennyire nekünk kell. A karosszériaelemekről inkább nem mondok semmit, triviális, hogy törve volt eleje-hátulja, lógott, ami csak lógni tudott. Alákukkantva mindent rendbetaláltam, kipufogórendszer nem lehet idősebb 1-2 évesnél, csupán néhány helyen kezdte ki a rozsda, bár a jobb 1-nél az ajtó alatt konkrétan belátok az utastérbe a küszöbön keresztül, simán beférne a lyukba Orsi lábfeje. A motor alatt nem csöpögött semmi, olajfolyás egyedül a hátsó tengelynél volt, ahol becsatlakozik a kardántengely.

Jöhetett a próbaút, pöccre indult, a kormány holtjátéka deciméterekben mérhető, a futómű is olyan amilyen, de azért viszonylag tisztességes az egyenesfutása. Az automata váltó ölég kajla, sebességbe és rükvercbe rakva megbolydul az egész autó, vicces na, de egyébként nagyon simán, rángatás nélkül vált. Klíma, szervókormány kifogástalanul működik. Továbbá motorosak a tükrök, az ablakok nem. A sor 6-nak azért van ereje, ugyan nem elementáris, de röhögve megbírkózik bármilyen emelkedővel, bármilyen sebességtartományban. És hát a hangja, igen addiktív (mondjuk kár, hogy nem V motor). És tök csöndes, döbbenetes, hogy ezek a nagy hengerűrtartalmú motorok mennyire halkan duruzsolnak (gondolom a kis fordulat miatt), és mennyire finoman járnak.

Végül a múlt hét közepén megköttetett a bombaüzlet, ugyh most már még aktívabban járulunk hozzá a Föld rombadöntéséhez a benzinfaló szörnyünkkel. A beltér sivár, retkes, hiányzó és letört alkatrészek formálják háborús övezetté. Büntet a vörössárkányos üléshuzat, de így legalább a volán mögé ülve egy 8 danos feketeöves nindzsa bölcsességével vezethetek. Egyelőre igazi funcar.
Szóval akkor ő az itt ni, a Kálmán:

Tréfás amúgy ez a baloldali közlekedés, illetve nem az. Jelenleg erős koncentrációt igényel minden egyes megtett km, bár egyre kevesebbet. De azért előfordul még, hogy amikor megszokásból vagy reflexből vezetek, rendszeresen kanyarodok a rossz oldalra, illetve megyek szembe a forgalommal. Szintén reflex, hogy amikor simán csak haladok, és nem csak a vezetésre koncentrálok, akkor automatikusan húzódok a sáv bal oldalára, csak ugye ilyenkor a kocsi fele már vagy a nem létező úton halad, vagy egy másik sávban.

Gyalogosan sem jobb a helyzet, párszor már elég intenzíven elcsaphattak volna, mert sose tudom, hogy akkor most merre is kell körülnézni. Az angolok különcök. És hülyék.