2009. november 24., kedd

heti miatünet #4

Miután sikeresen teljesítettem mind a három superman tréninget, átvettem a szolgálati dobozbontókést és filctollat, valamint megkaptam az árufeltöltési kisnagymeghatározót (ha netán bármikor meginognék vaZSbetonbunkerbiztos tudásomban), el kezdtem aktívan dolgozni az élelmiszer kiskeredelem megkérdőjelezhetetlen mekkájában. Nem vészes a dolog, odamegyek-töltök-hazajövök. Kedves, középkorú chilei hölgy a csíf, akinek olyan az angolja, hogy felőlem a világ bármelyik másik nyelvén is megszólalhatna, akkor se tudnék különbséget tenni. A munkatársak mind ázsiaiak vagy afrikaiak és/vagy büdösek. Közben meg gőzerővel keresem a(z) fő/másod/új állást, aminek segítségével majd jól meghódítom a világot, és kíméletlenül leigázlak titeket.

Voltunk wakeboard-ozni, amit most csak azért írok, hogy óriási menő jános legyek, de igazából csak a többiek wakeboard-oztak, mi csak biscuit-eztünk. Eme vizes sportok epicentruma egy 9 személyes motorcsónak, izmos V8-cal, mely Jeremy családjáé. Van ugye a Swan folyó, ami Perth déli részén húzódik, és inkább egy öböl, semmint klasszikus folyómeder. Ide járnak ki mindenféle vízijárművel a népek, mégcsak jogsi sem szükséges a vezetésükhöz. Egy szabály van: a nagyobb hajónak van elsőbbsége. Autóbuziknak erősen javallt egy hasonló part meglátogatása, korrekt az akusztikai élmény (konkrétan megbukkantok mint a tevehugy). A legtöbben traileren hozzák a hajót, mert a vízen vagy valamelyik szárazdokkban tárolni rohadt drága, egy a fent említett hajó esetén kb 25.000$/év. Volt egy faszi, aki versenymotorcsónakkal jött, de olyannal, amikkel azokat a nagyon durva versenyeket nyomják a tv-ben, amik elszállnak, és ripityára törnek. Na ez a gép... :D Szóval ez amikor elindult, nem az hogy a parton, de még a vízen is megállt az élet. Egyrészt a hangja miatt, másrészt mert annyira kente neki a csóka, hogy az valami csuda volt. 150-nel tuti ment, élmény volt még nézni is. Kis adalékként azért idedobom a margóra, hogy a hajtásról 2 db 8 literes motor gondoskodott. Kettő bazmeg.

Ezt a biscuit-ezős dolgot már biztosan sokan próbáltátok, gyakorlatilag nem más, mint egy nagyra fújt úszógumi, ami úgy néz ki mint egy igazi zsaru fánk, és ezt kötik a motorcsónak után, egyszerre kettőt. Aztán usgyi. Tömören: picsajó. Bővebben: annál is picsajóbb. Persze kell hozzá egy ügyes motorcsónaksofőr, aki izgivé teszi a dolgot, magyarul szétbaszat a saját maga keltett hullámokon, és simán veszi az élesebbnél-élesebb kanyarokat, hogy kicsináljon a csónaktól való távolság és a centripetális erő hátványozott négyzetének osztott köbgyöke. Volt pár olyan hullámon való ugratás, amikor fejjel lefelé igen erőteljesen a vizet néztem, valahogy a levegőben magam alá fordultam, de ugye azonnal rántott vissza a motorcsónak, ugyh markolni kellett a majrévasat rendesen. Orsi nem élvezte annyira.

Megvolt az első férfias szocializációs ankét, amolyan klasszik céltalan piálás hajnalig (hányásig), ennek köszönhetően újabb előrelépés történt a tudományos életben. Már elküldtem ratifikálásra az alábbi doktrínát.
Egységnyi elfogyasztott alkoholmennyiség hatásának szignifikáns mérséklődésére nincs hatással a másik irányba tekeredő lefolyó víz, a fordított évszaksorrend, valamint a rossz oldalon való gépjárműforgalom. Tehát a következő axióma látszik igazoltnak: itt is irgalmatlanul be tudok baszni. John Pálinka és John Walker nagyembervót.

Kocsi update:
A hivatalos keresztelő előtt a pap eléggé rájárhatott a miseborra, mert a Kálmánból Károly lett. Ugyh ezentúl Károly.
Megvannak az első fogyaszási részeredmények is: 240 km-t mentünk 26 liter 91-es oktánszámú naftával. Ez 10,8-as fogyasztás, ami valljuk be igen meglepő, és nem mondható soknak egy ekkora dögtől. Nagy motor, nagy súly, bár az utóbbiról nem sokat tudok, mert itt nincs forgalmi engedély, annyira meg nem érdekel, hogy utánanézzek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése