2009. november 11., szerda

heti miatünet #3

Még múlt pénteken kaptam egy hívást a Woolworth's-ből (food retail lánc), hogy leszek szíves befáradni másnap, azaz szombaton az egyik áruházukba egy interjúra. Jelentkeztem náluk pár pozícióra, csupa magas kvalitású munkákra, a "hűtött áru asszisztenstől" egészen az éjszakai árufeltöltőig. Hiába, nehéz az élet 20 órán innen. Este csatlakoztam Orsiékhoz, céges jamboree tartatott, első körben egy billiárd teremben, majd utána a cég egyik menedzserének villájában. Mindez a Hillary's-nél volt, ahova Orsi egyik munkatársnője vitt minket, egy Grand Vitara-val, amire 24 évesen két év alatt gyűjtött pénzt az asszisztensi fizetéséből. Vicces. Miután kiderült, hogy a billiárdban kb annyira vagyok tehetséges mint a cimbalmozásban, jöhetett a villa meg a hús. Később összeállt a kép, hogy ez egy ilyen év végi kösziamunkátemberekegyetekésbasszatokbe zsúr. Volt pár korrekt arc, talán a felét még értettem is a mondandójuknak, bár volt egy faszi, konkrétan az egész hóbelebanc chair man-e, akinél az igazi vadausztrál akcentus, a pöszeség és a módosult tudatállapot kombó valahogy nem adta ki. Igaz a fasza vörösbor hatására már profi mosolygás mögé bújtatott "yeah"-vel adtam mindenkinek a tudtára, hogy hirtelen megint megtanultam angolul, és én vagyok John Oxford. Amikor sültek a húsok... hát az valami borzalom volt (2m*1m-es sütőfelület, roskadásig pakolva marhával, csirkével, meg bazi nagy csőkolbikkal), mikor realizáltam a tényállást, lemerevedett testemet és kigúvadt szemeimet látva jól kiröhögtek az ilyen nagykutyák. Innen üzenem nekik, hogy most már tuti ők is bekerülnek a bekaphatja rovatba, hacsaknem korrumpálnak meg egy kibaszott zsíros állással a rozoga magvető bt-jüknél.
 
Szombat délelőtt kocsinézés volt Andrew-val, majd állásinterjú 2-kor, ahova már délben indultam (légy átkozott TransPerth). Nos a nagy interjú egy multi agymosássá szelídült. Kb 20 ember be egy ablaktalan, neonfényes, agyonlégkondizott helyiségbe, ahol Trish a HR-es gombóc nekikezdett a véget nem érő mondandójának, majd gyors bemutatkozás kis játékkal. Mindenkinek volt egy párja, 5 perc duma, aztán jöhetett a párod bemutatása. No én kifogtam a 15 éves Ryan-t, aki annyit bírt kinyögni rólam, hogy "let me introduce this guy, he's from hungary, and he's...aaa...ööö...HUNGARIAN". Nos, köszönjük Ryan az alapos bemutatást. Szóval ez a hungarian megírt még egy rakás szánalmasan primitív tesztet, aztán hazament főzni az esti vendégekre.

Mert hogy voltak olyanok is, Andrew unokatestvére, a kis Vajas Jeremy (+barátnő), Martin a német helikopterszerelő, valamint a barátnője Vanda, aki magyar. A menü rántott húst volt krumplipürével, egész fasza lett, mind elfogyott. Ja és kéremszépen, a krumplipürét full egyedül csináltam (a családom most biztos lefordul a székről). Kurvajó vagyok, na.
 
Vasárnap áldoztunk a  kultúra oltárán, elmentünk az Art Gallery-be, jól magunkbaszívtuk a művészetet, aztán jól hazamentünk.

Hétfőn épp sokadik körömet futottam a rugby pályán, amikor csörgött a telefon. Na mondom tuti a Woolworth's-től hívnak, úgy is volt, búgó hangú hölgy csivitelte végig a 2 percet, aminek a végén - épp a seggemen készültem hiperventillálni - annyit bírtam kinyögni, hogy legyenek már oly cukorfalatok lenni, hogy megírják emailben az interjú részleteit. Megírták. Kedd 2 pm. Kedd reggel viszont telefon, hogy legyen inkább szerda 2 pm. Jóvan legyen.

Ugyh ma megvolt a 2. kör. Damien, a department manager fogadott, és elég keményen megizzasztott.
- Hol találtál rá a hirdetésre?
- Mondd csak, miért akarsz nálunk dolgozni?
- Miből gondolod, hogy te vagy a legmegfelelőbb személy erre a pozícióra?

- Szerinted mit jelent kiszolgálni egy vásárlót?
Majd miután közölte, hogy milyen kitűnő válaszokat adtam, elmondta, hogy akkor holnap sok szeretettel várnak a következő fordulóra, ami a store manager-rel lesz. Tehát árufeltöltőnek jelentkeztem. Damien édesanyja ma éjjel bizonyosan nem alszik. Ha ezek után nem lesz különbejáratú irodám (kilátással az óceánra persze), közvetlen forródrótom piros telefonnal Moszkvába és Washingtonba, valamint nem kapom meg a világ atom-fegyverarzenáljának indítási kulcsait tartalmazó, szigorú fémkoffert, akkor csúnya bajuszösszeakasztás meg porösszerúgás lesz John Woolworth's-szel.

1 megjegyzés:

  1. Ez az Bazsi, csak így tovább!!!
    Holnap jöhet a rizsfőzés. :D
    Holnapután pedig irány a Hilton Sydney!

    VálaszTörlés