kertvárosi építészet

Igazából mi nem is annyira Perth-ben lakunk, hanem konkrétan Bibra Lake-ben. Nyugodtan tekinthetjük Perth egyik kertvárosának, az is. Úgy kell elképzelni mint az amerikai filmekben, vagy a Született Feleségek c. sorozatban. 6 millió tök ugyanolyan, kevés kivétellel tök jellegtelen házak picsányi telkeken, gyönyörű patent sorba rendezve, széles és kanyargós utcákkal, atom gyeppel lerakott előkerttel, kerítés nélkül.

A négy alapanyag, amiből építkeznek az itteniek: tégla, cserép, hullámlemez és hullámpala. Meg persze üveg és fa, de ezek most nem annyira érdekesek. Téglából vannak a házak, tehát nem könnyűszerkezetesek. Nem divat a vakolat, sem a homlokzaton, sem a beltérben (!!!). A mi házunkban kivételesen belül van. A maradi, finnyás, ámde annál kifinomultabb európai ízlésemnek meglehetősen furcsa belülről a téglafalat bámulni, pöttyet lehangoló is. A tetőre általában cserepet tesznek, de sokfelé látni sötét színű hullámlemezt, az egyik szomszéd házán pl. fekete van. Tökéletesen távol áll tőlem az építőmérnöki szakma, de józan paraszti ésszel átgondolva nem hiszem, hogy a legoptimálisabb megoldás egy évi 90.000.000 napsütéses órával bíró országban. A hullámlemez másik felhasználási területe a melléképületek, kb ebből készül minden csűr, ficak, bódé, viskó, kutyaól.

Mivel egymás hegyén-hátán vannak a házak, szilvásgombócnyi kertekkel, muszáj elszeparálni a szomszédokat, ha csak nem akarjuk azt nézni minden szombaton, ahogy Ray, a szimpatikus szomszéd kakadut béget a heti családi performansz keretében. No mit csinál ennek érdekében az ausztrál? Elmegy a tüzépre, és vesz hullámpalát, aztán leássa, összefogatja csavarral, és kész. Mindenki bámulja a szürke palát, aminek az alja elvörösödik az itteni föld színe és gondolom a reá zuhogó csapadék miatt. Wunderfasza, meg szép is.

A házak egyébként tágasak meg minden, bár a hálószobák kicsik, de mindenhol van beépített gardrób szekrény, erre külön figyelnek a tervezés során. Az ajtókon ez a gömbkilincs van, lehet vagánykodni, csapkodni az ajtót mint Jockey meg Samantha. A mi házunkban 2 nappali van, plusz egy ebédlő, kihasználjuk. Irgalmatlan rezsót építenek minden konyhába, de hogy ne legyenek magányos, megy melléje az irgalmatlan sütő, általában kettő. A villanykapcsolók fordítva működnek, tehát a fel a le, a le meg a fel. Imádom amikor komplett kapcsolótábla rendszeren kell lenyomnom egy darabot, azonnali hatállyal megfeszülnek az idegpályáim, és persze sikerül kifutópályát meg karácsonyfát csinálni a házból. Jurij meg jól szórakozik a MIR-en, amikor unalmában bemér minket az intergalaktikus teleszkópjával.

A melegvíz a házak tetején lévő tartályból jön, melyet napkollektor fűt fel. Stabilan működik, amikor nincs nap, akkor gondolom az elektromos hálózat segíti ki a rendszert. Az előkertekben általában automata öntözőrendszer van, ahol nincs, oda megy a kertész az el camino-jával. A garázsok viccesek, ahol van, ott önműködő ajtaja van, oldala viszont a legtöbb helyen nincs. Általános kép, hogy a házak előtt 2-5 autó áll, itt az emberek autóznak. Aki nem, az vagy 17 év alatti, vagy öreg és nem lát, vagy esetleg segítséggel él, vagy csóró mint mi. A postaláda többnyire egy beton vagy téglabunker, a levelek védve vannak mindenféle természeti csapástól. A hulladékot minden háznál szelektíven gyűjtik, egy kuka a kommunális szemétnek, egy meg az újrahasznosíthatónak. Az internetszolgáltatás egy óóriáskaniszternyi szarparadicsom, külön postot fogok szentelni neki, de megvárom míg igazán felbasz.