heti miatünet #1

Már egy hete itt vagyok (kengurut még nem láttam), ami viszonylag gyorsan elszaladt. Elég új még minden, meg tényleg nagyon más mint otthon, de szerintem hamar megszokom. Egyelőre kicsit eseménytelenek a napok, van már viszont ausztrál telefonszámom, bankszámlám, lassan adószámom is, SmartRider kártyám (tömegközlekedéshez). A jövő héttől talán munkám is.

Néha olyanokkal szórakoztatom magam, hogy spontán eltévedek. Mint pl ma reggel. Mentségemre legyen mondva, hogy európai szemnek az összes ház tök ugyanolyan egy ilyen kertvárosban. Nos, annyit már megtanultam, hogy jobbra a busz, balra a bolt van. Homorú volt a gyomor, ugyh kis gondolkodás után balra indultam, de az első T kereszteződésnél meg voltam lőve, mert nem volt ismerős egyik irány sem. Ámondom biztos rossz felé indultam. Nyargalás vissza, áábanyek, erre tuti a busz van. Na még egyszer az eredeti irány, a tanultak szerint. A T-hez érkezve megint csak tök satuként lestem, de egyszercsak bevillant, hogy hát bazmeg, nem áll az utca végében a csillogó sárga Honda. Innentől kezdve megvolt a helyes irány, végül a gyomor is megnyugodott. A kis intermezzo alatt 3x köszöntem zavartan az éppen a gyepét locsoló szembeszomszédnak.
Mi a tanulság? Viszonyítási pontként igyekezzünk statikus dolgokat megjegyezni, ne pedig helyváltoztatásra képes tárgyakat.

Este Fremantle, megnézzük milyen a helyi rákenról.

Közben a szomszéd odaát egy irgalmatlan hangú láncfűrésszel balalajkázik, éppen nyesi a kertünkbe átlógó citromfáját, hogy ne tudjunk csemegézni róla. Jó pár kilo landolt már Orsi teájában. Persze simán lehet, hogy kertészettudományi indokok vezetnek tettéhez, ettől függetlenül irigy geci.