Felpattanva a Fremantle Rail-re, pár megállónyit utazva megérkeztünk Cottesloe városkába, a megállótól kb 5 perc séta a part egy dombon át. Pazar kilátás az óceánra, a messzi távolban halványan kirajzolódva kikötésre várakozó konténerszállító óriáshajók, a lábam előtt pedig a homokos part, meg a viz. Ekkorra már enyhe szellő, 27 fok és napsütés uralta az időjárást, hát mi ez ha nem felhívás keringőre? Gyors átvedlés, védekezés a káros UV A-Zs sugarak ellen, aztán tűz csucsu.
Gyakorlatilag közel szélcsendben is kb. 2 m-es hullámok voltak, persze kiafaszagyerek alapon azonnal bele a közepébe. DÜ. Hát csak lestem mint a lőtt rétisas, valami iszonyat elemi ereje van egy ilyennek. Többször átforgatott mindenféle tengelyem körül mindenféle irányba, kicsit ijesztő volt. Meg kurvajó is. Ugyh a következő fél órára megvolt a szórakozásom, aztán kicsinált ez a hullámosdi. Már kijönni is alig bírtam, még a sekélyebb részekben is nagyon durva ereje van az árapály jelenségnek (lehet nem ez a pontos meghatározás).
Most már értem miért veszélyes sport a szörfözés, és miért vigyáz egy csomó életmentő (nagyrészük kis taknyos, akik a partnak háttal árulják a petrezselymet egymásnak) a fürdőzőkre. Van még egy biztonsági elem bevetve a strandolókért, Medúza Úr és emberei kis repülőkkel és helikopterekkel pásztázzák a fürdőző sávot, hátha felbukkan CáPeti vagy CáPali, és megkívánná a vádliporcomat. Mondjuk nem tudom mi van, ha tényleg felbukkannának, megfúj egy úttörő sípot a pilóta vagy mi? Leállítja a motort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése