suli

Ausztráliában nagy biznisz a nyelvtanulás, a világ minden tájáról, főleg ázsiai országokból özönlenek ide a fiatalok, hogy angolt tanuljanak iskolai keretek között. Ennek megfelelően rohadt sok az ázsiai, mondom ezt úgy, hogy állítólag a nyugati parton még nincsenek is olyan sokan. Nagyrészük work and holiday vízummal van itt, ami néhány partnerország állampolgárainak elérhető csak. A lényege az, hogy 18 és 30 év közöttiek simán kaphatnak 12 hónapra ausztrál vízumot, és gyakorlatilag azt dolgoznak amit akarnak, minimális korlátozással. Én meg reszelem a makkot a heti 20 órával.

Szóval rengeteg nyelviskola van (kőkemény üzleti alapokon nyugvó, rohadt drága intézmények), és persze mindegyik azt hinti magáról, hogy ők Bill Cambridge meg John Oxford, és hogy világbéke. Kitaláltam, hogy lesz nekem itt ingyen suli, már mérne lenne, magyar vagyok. Néhány órás guglizás után találtam is egy helyet, ahol elméletileg tartanak ingyen kurzusokat. Felhívtam a kontakt személyt, aki tök jó arc volt a telefonban, és miután megtudta, hogy magyar vagyok, egyből lökte, hogy élt csehországban, tudja ki az a Pavel Kuka, meg látott már meggyfán pókot, stb stb. Jelenleg szombatonként vannak ingyenes kurzusaik, még 2 alkalommal lesz, utána novemberben indul egy hétköznapi.

Egyébként nem állt össze a kép az ingyenes oktatást illetően, konkrétan hogy egyáltalán miért van. Csak arra tudtam gondolni, hogy ez ilyen kampányszerű, csaliféleség lehet. Odamész, jól érzed magad, még tanulsz is, aztán egyszercsak hopp, már fizeted is a súlyos dodókat hetente. Ettől függetlenül szombaton a helyszínre libbentünk Orsolyával (kicsit korán indultunk és érkeztünk a tömegközlekedés miatt, később rendesen rárontok a helyi BKV-ra egy post erejéig), és megvilágosodtam. Ez a suli angol nyelvtanárokat képez, a nyelvtanároknak pedig béna diákok kellenek, mint mi. Meg a 20 Teng Hsziao-ping és a MOSZAD ügynök. 3 kistanár tartott 1-1 órát, kedves jámbor emberek, tanárnak csak egy való közülük. Kicsit hülyén néztem, amikor a skót kistanár csaj gyakoroltatott velünk kiejtést. Persze több köze van neki az angolhoz mint nekem, de akkor is. Némi nyelvtant tanítottak, semmi újat, annyira sok értelme nem volt elmenni, bár megismerkedtünk 2 tajvani csajjal. Tehát eljöttem Ausztráliába tajvaniakkal ismerkedni.

Szerénytelenül talán mi voltunk Orsival a legjobbak a csoportban, érdekes volt hallani, hogy az ázsiaiak ha tök jól is tudnak angolul, a kiejtésük akkor se lesz valami jó, gondolom az anyanyelvükkel elsajátított hangképzés miatt. Megnézzük most szombaton is, aztán beszélek majd az egész szervezőjével, hogy várható-e a novemberben kezdődő kurzusban olyan csoport, ami kifejezetten a beszédre megy rá, merugye az lenne csak az igazán dizni.

Amúgy az egészről a középiskolai "nyelvoktatás" jut eszembe, ott előszeretettel alibizték le a pörköltszagú nyelvtanárok a munkájukat, és fogadtak kistanárokat (volt vagy bruttó 3 értelmes, tényleg tanárnak való). 4 éven át heti 6 órában tanultam angolt, ennyi idő alatt minimum szakfordítónak kellett volna lennem, ehhez képest az utolsó évben 3 hónap alatt egy magántanár segített másodmagamon heti 1,5 órában. És lett nyelvvizsga, meg toronyóra lánccal, mindegyik sokat ér. Csak értitek na.