Holden Ute SS V

Több hónapos, alaposan kifundált és kitartó aknamunkával, továbbá hétpróbás haramiák könyörtelen vuduzusával elértem (Can I drive? Yes.), hogy Andrew végre beadja a derekát, és megengedje, hogy vezethessem féltve őrzött kincsét, ezt itt ni:

 

A képen látható gépjármű nem más, mint egy Holden Ute SS V, ami a tipikus ausztrál péniszhosszabbító megfelelője. A Holden a GM ausztrál márkája, Európában ez az Opel. Van is átfedés a két márka modellpalettája között, igaz ez esetben pont nincs. A ute kifejezés a platós személygépjárművek angol (ausztrál) neve. Igazából ez egy középkategóriás autó, az Omega "kisteher" változata. Bő 5 méteres hossz, bő 3 méteres tengelytáv, ugyh a kanyarokban nem egy gokart. Teljesen gyári állapot, csak gyári tuning, semmi kendács. Nem úgy, mint sok más ute-on itt. Hatalmas divat a nem annyira diszkrét (BŐDÜLET PARASZT) recsegős kipufogó. 3 km-re van tőlünk egy autópálya, de ide hallom amikor valamelyik John Hengerfej vasalja a V8 lelkét a csattogós szarán keresztül.

További adatok:
- 6.0 V8 (tehát hat liter, hatezer köbcentiméter)
- 270 kW @ 5.700 RPM (362 LE)
- 530 Nm @ 4.400 RPM
- 1.8 tonna
- hátsókerékmeghajtás
- 6 sebességes manuális váltó

A váltó kiosztása ugyanolyan mint otthon, de ugye itt pont a másik oldalon ülünk, tehát az egyes balra elől van. Borzalmas így váltani, mert furcsa mód az ember tükörképként váltana reflexből, azaz jobbra előre rakná az egyes fokozatot. Ráadásul amióta itt vagyok még nem vezettem manuális kocsit, ugyh emiatt kicsit paráztam, mert anno Angliában a bérelt verdának mindig reflexből pakoltam a kettest, ahol a rükverc volt. Ezt meg ugyen nem lenne jó tönkretenni, gondolom nem 1 évi MO-i fizetésemből vennék ilyet, meg hát még lakni is kell vhol pár hétig. Amúgy minden kapcsoló, váltó, kormány nehéz, súlyos, atomjó taperolni mindent.

A lényeg a motor meg a forma ugye, a többi csak egy sima átlagautó. A 6 literes monstrum inkább high-tech V8, mintsem egy régi, rotyogós-hörgős V8. 2.500-ig csak a kipufogó hangját halljuk, efölött viszont megjön a brutál és sportos morajlás, ami vetekszik álmaid nőjének kéjes nyögéseivel (akinek volt legalább egy valamirevaló, színváltós matchboxa, az vágja mi a csízió). 3.000 fölött már egész tisztességesen taszajt a bőrülésbe, illetve mondhatjuk úgy is, hogy kurvára megy, de nem mondjuk, mert nem beszélünk csúnyán, meg ilyenkor úgyis csak vigyorogni tudunk.

Előzetesen egyébként azt vártam a kocsitól, hogy dupla leszúrt sanzonfogással szaggassa le a golyóimat, de valahogy elmaradt ez az érzés. Nem az a nyers, büntető jellegű karakter. Bár az is igaz, hogy amikor az autómosás után Andrew átvette a volánt, majd odakottyantotta, hogy clean car is a fast car, alig volt időm eszmélni, és már a plató végéből szedtem össze a fejemet. A történethez hozzátartozik, hogy Andrew úgy szárítja meg a kocsit mosás után, hogy kitapossa a belét.

Összefoglalva vagány forma, vagány motor, mérsékelten vagány érzet.
(persze most atom kritikus és objektív voltam, természetesen bármikor elzarándokolnék Ausztráliáig, ha cserébe birtokolhatnám)

ui.: fogyasztás 12l körül alakul (a most már 190 Ft-os benyából)