heti miatünet #6

Ez most egy sokheti miatünet lesz. Alapvetően zsír a buli, minden nagyon mező, karcoljuk a stabil 40 fokot. A múlt hetet végigdolgoztam, ismét mentem fotózni minden nap, plusz esténként a szokásos hentergés a kereskedelem gabonapelyhekből szőtt imaszőnyegén. Ugye nem váltunk el túl szépen és jó viszonyban fotós barátainktól, de úgy hozta az élet, hogy szükségük lett rám, így megkerestek, hogy az utolsó héten mégis kéne dolgozni. Első gondolatom természetesen a napalm volt cséplőgéppel, de mivel kell a pénz, és az volt az érzésem, hogy ebben a helyzetben én diktálok, bemondtam a duplapénzt plusz fizetitekabenzintrohadékok. Bejött, ugyh már mehettem is gyerekeket fotózni svéd mikulással.

Megvolt az ausztrál karácsony, 24-én dolgoztam mindkét helyen, köztük meg az egyik parti bárban iszogattunk Orsival, Andrew-val és Beck-kel, Andrew nem hivatalos barátnőjével. Itt a klasszikus szenteste, mint olyan, nem igazán létezik. Illetve de, csak máshogy, az öregek otthon, a fiatalok meg részegen a kocsmákban. 25-én reggel hozza a télapó az ajándékokat, és akkor csapódnak össze a fámílíák. Mi azért szenteste odaálltunk a bárpulton álló, 90 centis, aranyszínű műanyag "fenyőnkhöz", és megajándékoztuk egymást Orsival. Majd jókívánságok küldése családjainknak on-line.

Másnap reggel kezdés Andrew szüleinél, Imrénél és Sue-nál Fremantle-ben. Gyors klasszik reggeli, grillezett tojás, szalonna, paradicsom, toast. És eljött Miklós (Imre személyében), aki lekuporodva az ajándékhalmaz mellé, megkezdte a disztribúciót.  A helyi szokás az, hogy minden ajándékra rá van írva, hogy kitől-kinek, a Santa pedig "Ho-Ho-Ho-Ho" kíséretében átadja az ajándékot.

Ezután átmentünk a Vajas családhoz, Imre testvéréhez, és ott volt a nagy családi jamboree, kb 25-30 fővel. Itt semmi olyan kaja nincs karácsonykor, ami otthon szokás. Rengeteg saláta, húsfalatok, meg 2 akkora sonka, mint a kocsink első lámpája. Gyönyörűek voltak. Mindez 35-40 Celsius fokban, fura egy kicsit, bár ahogy hallottam, otthon is hasonló lett volna az élmény.

Tegnapelőtt óta aktív strandolás a program, közepesen nagy hullámok (Orsi fejéről levitte a búvárszemüveget, többet nem láttuk), bodyboard, szénnéégés. Ma meg vizilabda meccs, itt haknizik a Vasas.

AQWA

Még november utolsó vasárnapján jártunk a Hillarys Boat Harbour-ban, ahol meglátogattunk egy akváriumot, AQWA néven. A komplexum a 12.000 km hosszú ausztrál partvonal tengeri élővilágát hivatott bemutatni, így egyben cápárium, rájárium, teknősbékárium és bizbazárium is. A kicsivel több mint 4.000 Ft-os belépődíj kiperkálása után több, kisebb tárlatszerűség vezeti fel a nagy attrakciót, az akvárium alatti körfolyosót. Itt láthattunk mindenféle tengeri növényt, halat, mérges halat, színes halat, kőhalat, cápaállkapcsot, nagyon durva többsoros komplett fogsorral megtámogatva. Az egyik hal, konkrétan ez, annyira szigorú és laza látvány, hogy tutira ő a helyi alvilág kegyelmet nem ismerő feje.

Ezután jöhetett a lényeg, az alagút, ami az akvárium alatt húzódik. Valahogy nem minden napi érzés a magamfajtának, amikor tizenpár centire úszik el az ember feje felett egy 4 méteres cápa, vagy egy piroskockás abrosz méreteivel vetekedő rája, vagy egy sparhelt méretű teknősbéka, avagy a többi huncut kis vacak. Pont láttunk etetést, búvár úr azért elég óvatosan terítette az abrakot tázápa uraknak. Bizony terelte őket elfelé a fejétől, illetve kapkodta a kezét, amikor már megragadtak egy-egy húscafatot. 180 dolcsiért mi is merülhettünk volna a kis házikedvencek közé, kihagytuk. Az egyik teknőspajtás úgy érezte, hogy pont akkor tör rá a szükség, amikor mi éppen analizáljuk. Tökéletes nyugalommal, páncélrázkódás nélkül odabugyogtatta a pár liternyi teknősfost, majd angolosan tovaúszutt. Alapvetően ez a látogatás számomra konkrét beutaló volt egy búvártanfolyamra. Képek itt.

dear customer

elmész a picsába. most.
mert egy tróger szarházi vagy
mert baszol arra, ami nem a te tulajdonod
mert kibaszott kuplerájt csinálsz mindig
mert csak összetúrsz mindent a polcon
mert nem bírod visszatenni a kurva árut a helyére, amit nem akarsz megvenni
mert ha esetleg vissza is akarod, akkor is bazmeg, a rendes helye mellé teszed eggyel
és/vagy mert visszateszed, de persze fordítva
nyílván otthon is így teszel, ott is magad alá szarsz.

red back - OZ fauna különkiadás

Na mi mosolygott rám reggel a fürdő ablakában? Egy red back, Ausztrália nemzeti pókja. Ha megharap, és gyenge az immunrendszered, jó esélyed van egy meetingre a kaszással (nem a pókkal).

küldjetek kenyeret

Ha nem eszem hamarosan rendes, 1 kg-s fehérkenyeret, hazamegyek.

outside marked bay

Na megvan az első bünti. A belvárosban volt ma elintéznivalóm, ezt a távot úgy abszolválom, hogy kocsival megyek a közeli vonatállomásig, ott ledobom a verdát, majd vonattal a célállomásig. Minden állomásnál van klasszikus P+R parkoló, az itteni kb 3-400 férőhelyes, de full tele volt. Viszont ami itt igen jellemző, marha nagy távolságok vannak a kocsisorok között, ilettve akkora járdaszegélyek tespednek az öblök körül, amire simán felfér még egy Hummer is. De ha még le is lógsz, akár teljes kocsinyi szélességgel, akkor is keresztbe befarolok egy kombájnnal. Szóval felálltam én is egy ilyenre, és hát visszatérve a kocsihoz, már ott virított a cédula az ablaktörlő mögé bújtatva. Ötven darab királyi ausztrál dollárt mért ránk a törvény kíméletlen szigora a címben szereplő parkolási bűnért. Magyarországi szocializálódásom tükrében ez így elég vicces. Nem mondom, hogy a kurvaanyjukat, mert végülis áthágtunk egy rendkívül fontos szabályt, továbbá hátráltattuk az ausztrál nemzetgazdaság példásan töretlen fejlődését, de egy kicsit valahol azért mégis.

open-air mozi

Szerda este open-air moziban voltunk Orsival. Úgy néz ki a dolog, hogy Perth legnagyobb zöldövezetében, a King's Park területén van egy klasszikus BBQ-s placc, álom pázsittal, kis tavacskákkal, mindenféle játszó biz-bazzal a kölköknek (nem vasrakéta i-szelvényből, bádog kúptetővel), ahol el van kerítve egy rész, és oda van állítva egy bazi nagy mozivászon. Kis bódé a bejáratnál, ahol jegyet lehet vásárolni. Mi az interneten szereztük be a jegyeket (13 AUD, multiplex jegy 18 AUD), pár kattintás, fizetés dombornyomott kártyával vagy PayPal-lal, majd a jegy nyomtatása. A helyszínen a bejáratnál barátságos fiatalok lövik a jegyünket vonalkódolvasóval, majd lehet megkeresni a leginkább fasza helyet a moziélményhez. Mint már említettem a pázsit mint az álom, néha inkább arról ennék, mint itthon a konyhaasztalról :D Maga a mozi elkerített területe enyhén lejt a vászon felé, az elején kis rész fenntartva a nagyon fontos személyek részére, akik welcome drink gyanánt bort szürcsölhetnek, és babzsák féleségben mereszthetik a rettentően fontos valagukat.

Számunkra az összetevők: pokróc, párna, chips, sör. Ezzel egyébként eléggé kilógtunk a sorból, kb mindenki nagyon durva kajákat hozott (fél ökröt nyárson, sült malacot almával a szájában, meg ilyeneket) klasszikus, fedeles kosárkákban (elég buzis), és többnyire boroztak az emberek (főleg a sznobok). Egy dolgot hibáztam el, hogy papucsban mentem, és nem vittem zoknit. Szóval iiigencsak cidri volt, bár a pokrócunk jófajta, a termonuklearitás elvén működő, kiváló fűtőértékkel rendelkező darab. Van hangulata az egésznek, benne van az érzés. Tuti megyünk még. Ja és a film. Coco Avant Chanel. Vagy jót vagy semmit, ugyh most finito.

OZ fauna #2

Kurvavarjak by user6982842

Megint madár. A varjú.
Jóval nagyobbak mint az otthoniak, nagy dög mindegyik. Rengeteg van itt, mindenhol ott vannak. De tényleg, mindenhol. Reggel, délben, este, mindig. És kárognak, folyamatosan, iszonyat hangosan. Eleinte nagyon zavart, el is kezdtem egy mozgalom szervezését a napalmmal való kiírtásukra, de mostanra már megszoktam.

heti miatünet #5

Eleddig viszonylag sokat dolgoztam, ezért nem postoltam.
Kaptam ugyanis egy fotós munkát, gyerekekről kell képeket csinálni egy bevásárlóközpontban. A történet háttere annyi, hogy van egy 50 fölötti helyi fotós, aki egy kiégett szardarab (majd írom miért), és leszerződött a környék nagyobb bevásárlóközpontjaival, ha úgy tetszik plázáival. Minden helyszínen van egy-egy mikulás, aki mellé le lehet ülni, csinálnak 2-3 képet, ki lehet választani melyik tetszik, kinyomtatják, fizet az ügyfél, és mindenki boldog. Az én helyszínem viszont speciális. Egy luxus boltoknak helyet adó, kisebb méretű plázába kerültem, ahol egy bazinagy hógömb az attrakció, amibe be lehet menni, van benne műhó, karácsonyfa, hóember, toronyóra lánccal. Szerintem nem rossz az ötlet (ugye itt nincs hó), meg tényleg jól meg is van csinálva, a gyerekek odáig vannak meg vissza. No ezt csináltam az elmúlt 1,5 hétben, és azért a múltidő, mert már nem csinálom. Sok probléma volt a pláza és a fotós faszi között, ami csöppet kihatott az én melómra is. A pláza folyamatosan változtatott a hógömbön mindenféle jogi dolgoktól tartva. Először kivették a műhót, mert valaki panaszkodott, hogy nem tett jót a pár perces játék az asztmájának. Majd hoztak a helyére hófehér, bolyhos felületű filcet. Ezt 2 nap után vitték ki, mert balesetveszélyes, csúszik az alatta lévő műanyag felületen, és úristen mi lesz, ha egy gyermek elcsúszik (mi lenne bazmeg, naponta hatvanszor taknyolnak a kölkök). Ezután már csak lufik maradtak bent, nyomasztó karácsonyi hangulatot kölcsönözve a "hógömbnek". Lényeg a lényeg, a látogatószám is elmaradt, majd kitalálta a fotós faszi, hogy az elmaradt bevétel miatt nem fizet ki se engem, se Orsit. Hát jólvan, felveszem én a kesztyűt, nem gond. Végül Andrew láncfűrészét küldtem csatasorba, fizetnek.

Most pedig lefektetem a II. axiómámat: A világban vannak jó és rossz emberek. Én most egy rosszal találkoztam, a kutya fáját neki. Másképp: mocskos geci mindenki, csak a kurva pénz számít.

Vicces és egyben szánalmas is ez a jogilag túl- illetve szétszabályzott társadalom. Említettem feljebb hogy mindenféle változtatásokat eszközöltek a hógömbben, nehogy sérülés legyen. Továbbá aláírattak velem egy papírt, hogy tudatában vagyok mindannak a jogi háttérnek, ami a gyermekekkel való együttdolgozásra vonatkozik. Pl. nem érhetek hozzájuk, ha megteszem, feljelenthet az anyja-apja. Na nem mintha hozzájuk akartam volna érni, csak érted, bent vagy egy 10 nm-es légvárban, ahol 5 agyatlan gyerek szaladgál, játszik, dobálózik. Kerüld el a fizikai kontaktust.
Az elkészült fotókat mindig megmutattam a laptopomon a vevőknek, közösen választottuk ki a képeket, és sokszor a gyerekek is látni akarták, ezért volt hogy a szülők felültették a székemre őket, vegy felállították őket egy zsámolyra. Na de szabad ilyet? Hát nem, mert mi van ha leesik a gyerek? Beperelnek bazmeg. Külön figyelmeztetést kaptam emiatt. Toronymagas az über-giga szánalom koefficiens.

Szombat este fotózás utánra Orsi szervezett egy találkozót CouchSurfing-es emberekkel. Hárman voltunk. Egy igazi francia gyökérrel találkoztunk, nem is írnék többet a dologról. Egy fasza kis belga sörözőben voltunk, ahol egy Höegardent fogyasztottam. Ehhez ugye az a nagy böszme pohár jár, ami itt is kelendő lehet, mert a pincér csávó megkért, hogy depozit gyanánt, fizessek 5 dollárt, vagy adjam oda az egyik cipőmet. O.O Csudijópofa dolog ez. Egy kis ízelítő az itteni árakból: 12$ volt a korsó söröm, ez kb 2.000 Ft.

Szép lassan most már megmutatkoznak az igazi nyár első jelei, néha már dögmeleg van éjjel, izzítani kell a légkondit az elviselhető alvás érdekében.

bók

1108 PM
perth, australia
készülődés a lefekvéshez
most nyírtam ki egy 8 cm-es pókot
a takarómon mászott
tán nem kellett volna
a haverja még él
egyelőre nem találom
boldog mikulást